Nyomtatóbarát változatDicsérni jöttem a Janikovszky iskolát, nem temetni.
Hallottam, hogy a kerületi önkormányzatnak nem kell a kerület díszpolgárának nevét viselő iskola. Azt nem tudhatom, hogy kell-e még neki olyan díszpolgár, akinél szebben, kedvesebben, okosabban, emberibben kevesen szóltak hozzánk és gyerekeinkhez – meg ahhoz a többi gyerekhez, akik 35 más nyelven ismerik a könyveit.
Én dicsérem a Janikovszky iskola közösségét, mert állítom, hogy méltó Janikovszky Éva nevéhez. És örülök ennek a kiállításnak, mert a tárgyai sikertörténetet mesélnek.
Miért kellene temetni ezt az iskolát? Hallottam olyat is, hogy az a baj, ha valaki ezzel meg azzal volt jóba. Csak hát ezek meg azok jönnek és mennek, az iskola pedig 119 éve áll. Ezért én az iskolát dicsérem, amelyik már több mint száz éve itt van, megmaradt.
Mert volt egyszer egy lendületesen növekvő főváros, amelynek elöljárói 1879-ben új iskolát alapítottak, és három év alatt épületet is emeltek hozzá. Ki tudja, ki kivel volt akkor jóba? Biztosan sokan dicsérték akkor a gondos fővárost. Most hányan dicsérik az iskolafenntartókat?
Én az iskolát dicsérem. Az iskolának a szülőkkel és a gyerekekkel kell jóba lenni – e nélkül nem lesz sikeres. Jóba kell persze lennie a fenntartójával is, mert anélkül sem lehet sikeres. Én dicsérem a Rottenbiller utcai iskolát, amely ilyen hosszú időn át sikerével bizonyította, hogy jól ápolta kapcsolatait. És külön dicsérem legutóbbi példamutató akciójáért, amikor a megszüntetés fenyegetettségében is mosollyal vonult a fenntartó önkormányzathoz, mert a jó iskola még ebben a rendkívüli pillanatban is nevelő intézmény – megmutatja, milyen a helyes emberi viselkedés: az, amelyik normális kapcsolatokat kíván fenntartani.
Hallottam azt is, hogy vészesen csökken a gyerekek száma a kerületben, és az önkormányzatnak gazdaságos megoldásokat kell keresnie. De dicsérem a Janikovszky iskolát, mert a válságos időszakon át azon kevés iskola közé tartozott, amelyek növelni tudták tanulóik számát. Mondhatnám lehengerlően, hogy 2005-től a 2010/11-es tanévig több mint 28%-kal nőtt az iskola tanulóinak száma, és ez sem hazugság, kiszámoltam. De én kutató vagyok, nem hordószónok, ezért hajlamos vagyok levonni ebből a gimnazisták számát, hogy csak az összehasonlítható részt hasonlítsam össze. És ismét csak azt kérdezem: miért kéne temetni egy olyan iskolát, ahol a nyolc általános iskolai évfolyamon is csöpp híján 10%-kal nőtt a tanulólétszám öt év alatt? Dicsérem hát a Janikovszky iskolát, mert ez bizonyság arra, hogy vonzó programot tudott kialakítani.
Hallottam azt is, hogy készült valamiféle hatásvizsgálat a fenntartónál, csak éppen titkos. Szerintem a szégyent szokás titkolni, meg ami még annál is rosszabb, nem a rendes munkát. Ezért ismét dicsérem a Janikovszky iskolát, mert itt minden nyilvános. A Janikovszkyról mindenki tudja, hogy hogyan működik, hogyan tanít, mik a tervei, mit-mikor valósított meg belőlük. Ha valaki csak most lett kíváncsi minderre – nem késő: éppen egy olyan kiállítást nyitunk meg ebben a pillanatban, amely e nagy hagyományú fővárosi iskola életével és sikereivel ismertet meg.
Hallottam olyat is, hogy válságban a magyar oktatás, és nem minden iskola tud lépést tartani az igényekkel. Ezért is temethetnek néhány iskolát. De ismét dicsérem a Janikovszkyt: éppen azért tudta növelni tanulóinak számát, mert a családok megértették, hogy ebben az iskolában az ő igényeiket szolgálja a pedagógia.
A Janikovszky a kerület egyetlen általános iskolai tehetségpontja. Talán nem minden jelenlévő tudja, hogy a tehetségpontok arra valók, hogy személyre szabottan foglalkozzanak a tehetséges gyerekekkel. A Janikovszkynak sokakkal szemben megkülönböztető jegye, hogy már elsős koruktól ilyen szemmel is nézi a tanulóit, és tulajdonságaiknak megfelelő speciális módon foglalkozik velük. Amelyik család azt szeretné, hogy gyermeke ne kallódjon el, ha tehetséges, úgy érzi, hogy ez az iskola az ő igényei szerint nevel.
Egy ideje mindenütt tanúi vagyunk a környezettudatosság széles térnyerésének. A Janikovszkyt ebben is dicsérni kell: hiszen öko-suli. Már 2007-ben létrehozták az öko-sarkot, ami nagyon jó ötlet, mert fizikai jelenlétet ad a gondolatnak és teret, amelyben a gyerekek megmutathatják munkáikat, termékeiket. Nem tudom felsorolni mindazt a tevékenységet – kirándulást, akciót, virágültetést, a Föld, a Víz, a Madarak napját és sok mást –, amely a Janikovszkyt mint öko-iskolát jellemzi. De azok a családok, akik a jövőbe tekintve aggódnak földi környezetünkért, úgy érzik, hogy ez az iskola az ő igényeik szerint nevel.
A Janikovszky pedagógiai újítások iránti fogékonyságát jelzi a drámapedagógiában szerzett tapasztalata is. Az általános iskolában már sok éve alkalmazták, majd a gimnázium megindításakor oda is bevezették. Dicsérem nemcsak a pedagógiát, hanem a pedagógiai tudatosságot. Ebbeli törekvésükben csatlakoztak 2009-ben egy két éves nemzetközi kutatáshoz, amely a drámapedagógia eredményeit igyekezett feltárni. Beigazolódott – a teljesség igénye nélkül –, hogy a dráma programok résztvevői
és még sok egyéb.
Dicsérem hát a Janikovszky iskolát, amiért magas szintű pedagógiai tudatossággal, szélesebb környezete számára is jól láthatóan eredményesen és értékelhetően végzi az iskola dolgát. Sőt, külön erőfeszítéseket hajlandó tenni azért, hogy ami nem eléggé látható, az is látható legyen. Igazán példaadó magatartás – de hát egy iskolának feladata is a példaadás.
Hallottam már olyat is, hogy a mostani válságos helyzetben együttműködésre, összefogásra van szükség. És ismét csak dicsérem a Janikovszky iskolát, mert élő példája az összefogás erejének. Ebben az iskolában nincs szegregáció, ebben az iskolában a szülők jelentős része aktívan részt vesz az iskola életében, ebben az iskolában a sikerek közös sikerek. Nem állítom, hogy nincs szerepe az egyéniségnek. Jeles oktatáskutatók, mint Liskó Ilona és Andor Mihály több kutatásban kimutatták, milyen nagy szerepük volt az igazgatóknak abban, hogy intéz-ményük fejlődésnek tudott-e indulni a kilencvenes évek válságos állapotaiból vagy „temetni kellett”. A szakképző iskolák terén magam is láttam ezt. A Rottenbiller utcai iskolát már a kilencvenes évek végétől olyan igazgató vezeti, aki sokszorosan bizonyította, hogy szakmájának mestere. Mindnyájan tudjuk, hogy nélküle nem ilyen lenne a Janikovszky. De a jó igazgató csak fontos feltétele az eredményeknek, létrehozójuk a közösség összefogása. Dicsérem Varga Mártát és pedagógustársait, és dicsérem a szülőket és az iskola tanulóit is – a példamutató összefogásért.
Bármit mondok is, az én szavam gyenge. A Janikovszky iskolát tettei és eredményei dicsérik a legjobban – ezekbe ad bepillantást ez a kiállítás.
Csákó Mihály
Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer
